A grissini a XVII. századi Torinóból származik: az elbeszélés szerint egy beteges gyermek (a leendő Savoyai herceg) számára fejlesztették ki, mert a hagyományos kenyér belseje nehezen emészthetőnek számított, a teljesen átsütött, ropogós rúd viszont igen. Alapanyagai egyszerűek: liszt, víz, élesztő, olívaolaj és só, a titok a vékonyra nyújtásban és a teljes átsütésben van, ami miatt a grissini gyakorlatilag száraz kétszersültként, nem puha kenyérként viselkedik.
Hagyományosan sonkával (pl. prosciutto crudóval) körbetekerve vagy antipasti tál részeként szolgálják fel, de önmagában, dipbe mártogatva vagy leves mellé is remek, pont azért, mert nem szívja magába azonnal a nedvességet, mint egy puha kenyér.
Ízesítésben a szezámmagos és a teljes kiőrlésű változat a legelterjedtebb, de rozmaringos vagy olívás verziók is gyakoriak.