A tahini törött, majd finomra őrölt szezámmagból készül: attól függően, hogy a magot pörkölik-e sütés előtt, világosabb, enyhébb ízű vagy sötétebb, karakteresebb, kissé keserű krémet kapunk. A jó tahininak nem szabad ragacsosnak vagy szemcsésnek lennie: felbontás után az olaj kiválhat a tetején, ezt egyszerűen bele kell keverni.
Legismertebb szerepe a humuszban van, ahol a csicseriborsó krémességét adja, de önmagában, egy kevés citromlével és fokhagymával hígítva remek öntet salátára vagy grillezett zöldségre. Édes irányban a halva alapja is tahini, cukorral és néha kakaóval vagy vaníliával összedolgozva.
Mivel magas zsírtartalmú, felbontás után hűtőben érdemes tárolni, és néhány hónapon belül elfogyasztani, avasodásra hajlamos, mint minden magolaj-alapú termék.